Idén januárban sajnos nem folytatódhat egyházközségünkben az a szép kezdeményezés, mely szerint Ferenc atya a ministránsokkal járva a családokat, megszenteli a házakat. Ennek oka rendkívül egyszerű; nagyon sokan vagyunk, akik szeretnék fenntartani ezt a szép hagyományt itt a városban is, Ferenc atya esperesi kötelezettségei viszont nem teszik lehetővé azt, hogy mindenkihez eljusson. Így feléledhet egy szintén szép és régi hagyomány, mégpedig az, hogy mi magunk szentljük meg otthonainkat. Néhány gondolat erejéig, nézzük végig mindennek hitbeli hátterét és az ezzel járó lehetőségeket is.

Amint a Katekizmus is kimondja a Szentelmények “A keresztségi papságból fakadnak: minden megkeresztelt arra hivatott, hogy áldás [2] legyen és áldást adjon. [3] Ezért bizonyos áldásokat laikusok adhatnak;(KK: 1667). Lehetőségünk van tehát arra, hogy egy rövid ima keretében megszenteljük otthonainkat, családunkat. Gondoljunk csak bele, milyen szép lehetőségeket rejt ez magában: A család összegyűlve azért imádkozik, hogy az Úristen óvja és védelmezze a ház lakóit, óvja meg a gonosztól, tisztitsa meg minden bűnös gondolattól.

Abban a korban, amikor a Katolikus Egyház Európában egyre gyorsabban veszít “tömegegyház” mivoltából, fontos hogy felfedezzük és megvalósítsuk azokat a lehetőségeket, amikor kis közösségekkénk a “föld sója”(Mt 5,13) lehetünk. Azt gondolom, a személyesen végzett házszentelés, pontosan azért, mert a keresztségi papságunkkal kapott “feladatok” elvégzésével jár, kiváló alkalom arra, hogy észrevegyük a felelősségünket egyházközségünk, közvetlen környezetünk és családunk, Krisztust követő nevelésében.

Mindenek előtt, egy rövid bevezető a házszentlésről (Katolikus Lexikon) és a még elő hagyományokról:

házszentelés, házáldás (lat. benedictio domorum): lakóház, lakás megáldása.
Vízkereszt (jan. 6.) napján, ill. hetében a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár [Caspar] , Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G[C] + M + B + 11. Valójában a 3 betű a lat. áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat ('Krisztus áldja meg e házat'). Végeznek ugyanilyen módon házszentelést a lakás fölújítása v. a ház fölépülése után is. - A népi hagyomány a házszentelésnek gonoszűző jelleget tulajdonít. Régebben a házszentelés egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja, s a pap és kántor javára fizető nap is volt. Néhol legutoljára a községházát szentelték meg, ahol az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a templom céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyes helyeken a templomban aznap szentelt vízzel, maguk a háziak szentelik meg házukat: szobájukat és az istállókat, ólakat is. - 2. Húsvéti házszentelés egykori szokásáról a Rituale Strigoniense (1909) és a Rituale Agriense azonos házszentelési szövegei (benedictio domorum in sabbato sancto paschae) tanúskodnak. A pap karingben és fehér stólában a keresztkútból a szentolaj belevegyítése előtt merített vízzel indult a lakóházak megszentelésére. - E házszentelés emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, s főleg a székelységben társult sok szokással: Csíkménaságon a pap a templom udvarára csöbrökben odakészített vizet megszenteli, mindenki hazavisz belőle, s otthon a pimpóval, vagyis a virágvasárnapi szentelt barkával a családbeliek hintik meg a házat, a jószágot, udvart, gazd. épületeket. Zagyvarékason keresztalakban a kútba is öntenek belőle. Ki mit tud, azt mondja hozzája: Őrizzen meg a jó Isten minden szerencsétlenségtől. Vagy: Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse.

A Katolikus Egyház Katekizmusa a szentelményekről a következőképpen nyilatkozik:

A SZENTELMÉNYEK
1667 "Ezeken kívül a szentelményeket az Anyaszentegyház alapította. Szent jelek ezek, melyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jeleznek és azokat az Egyház közbenjárására meg is szerzik. Fölkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle körülményeit." [1]

A SZENTELMÉNYEK JELLEGZETES VONÁSAI
1668 Az Egyház azért alapította a szentelményeket, hogy bizonyos egyházi szolgálatokat, életállapotokat, a keresztény élet különböző körülményeit, az ember számára hasznos dolgok használatát megszentelje. A püspökök lelkipásztori döntése szerint a szentelmények megfelelhetnek egy adott kor vagy terület keresztény népe kultúrájának és történelmének, illetve sajátos szükségleteinek. Mindig tartalmaznak imádságot, amit gyakran meghatározott jel kísér, mint például a kézrátétel, a kereszt jele, a meghintés szenteltvízzel, ami a keresztségre emlékeztet.

1669 A keresztségi papságból fakadnak: minden megkeresztelt arra hivatott, hogy áldás [2] legyen és áldást adjon. [3] Ezért bizonyos áldásokat laikusok adhatnak; [4] minél inkább az Egyház életéhez és szentségeihez tartozik egy áldás, annál inkább fönn van tartva a fölszentelt szolgáknak (püspököknek, papoknak, diákonusoknak). [5]

1670 A szentelmények nem úgy adják meg a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az Egyház imádságának segítségével előkészítik a kegyelem befogadását és fölkészítenek az együttműködésre. "A jól fölkészült hívők életének szinte minden eseményét megszenteli a Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának húsvéti misztériumából áradó kegyelem, mert e misztériumból ered minden szentség és szentelmény ereje; így szinte nincs az anyagi világnak olyan erkölcsileg helyes használati módja, amit ne lehetne az ember megszentelésére és az Isten dicséretére fordítani." [6]

A SZENTELMÉNYEK VÁLTOZATOS FORMÁI
1671 A szentelmények közé tartoznak elsősorban az áldások (személyek, tárgyak, helyek és ételek megáldása). Minden áldás Isten dicsérete és könyörgés az Ő ajándékának elnyeréséért. A keresztényeket Isten Krisztusban "minden lelki áldással" megáldotta (Ef 1,3). Ezért az Egyház Jézus nevének segítségül hívásával és rendszerint Krisztus keresztjének szent jelével adja az áldást.

1672 Bizonyos áldásoknak maradandó céljuk van: hatásuk az, hogy személyeket Istennek szentelnek és dolgokat és helyeket liturgikus használatra tartanak fönn. A személyeknek szóló áldások közé -- melyeket nem szabad összetéveszteni az egyházi rend szentségének kiszolgáltatásával -- tartozik egy monostor apátjának vagy apátnőjének megáldása, a szüzek és özvegyek megáldása, a szerzetesi fogadalom letételének szertartása és bizonyos egyházi szolgálatot végzők (lektorok, akolitusok, katekéták) megáldása. Tárgyakra adott áldás például egy templom vagy oltár fölszentelése, illetve megáldása, szent olajok, liturgikus öltözetek és edények, harangok stb. megáldása.

1673 Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket, [7] és az Egyház tőle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre. [8] Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett "nagy ördögűzést" (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. [9] Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó.

A mellékelt link egy szép ősszefoglalót tartlamat a házszentelés hagyományairől, illetve a “hivatalos” liturgiáját is megtalálhatjuk:

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/hazszent.html